2007. október 21., vasárnap

kérdőjeles történelem #2

Túlontúl köcsög voltam, csak jócskán megkésve jön a folytatás. Már majdnem felfigyelt a témára a magyar sajtó is, az pedig rám nézve borzasztó hátrányt jelentene. Szóval nem hazardírozok tovább, lássuk, hol van Irvine, és mizu a Kodakkal.

Az első kérdésre nem tudjuk a választ. Szőrén-szálán. Viszont nyilván van egy szemtanúnk, aki utoljára látta őket valahol, valamikor. Ez azért fontos, mert talán lehet következtetni. Vagy nem. Egy angol látta őket az egyik lépcsőnél. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van három dinamikusabb szintemelkedés az észak-keleti gerincen, ezek a lépcsők. Nem sétagalopp, ahogy erről a második lépcsőt mutató kép is tanúskodik.
Az expedíció vezetője később különböző verziókat vetett papírra. Holott nem mindegy, hogy visszafordult-e vmelyikük vagy sem, hogy az első lépcsőnél látta-e őket vagy a másodiknál (a Norton's high pointról - a képen). Nézzük a tényeket. A második lépcsővel anno igen kevesen próbálkoztak. Ilyen magasságban viszonylag nagy megerőltetés megmászni. Viszont Mallory a legjobb sziklamászók egyike volt. Irvine segítségével simán leküzdhette az akadályt.

Egy Graham Hoyland nevű pasas kezdett el intenzíven nyomozni. Az ő nagybátyja egyébként Howard Somervell. Így a vége felé úgy érzem, jobb ha nevesítek. Hoylandnek 12 éves korában elmesélte a nagybácsi, hogy szerinte mi történt. Mellesleg a nagybácsi egyike azoknak, akik utoljára látták Irvinet és Malloryt. Ő adta a Kodakot Mallorynek, mivel utóbbi otthon felejtette a sajátját. Egyébként a kodakosok aszongyák, a film nem ment tönkre. Ha valaha rábukkannak, mutathat ezt-azt. Hoyland szerint Odell tévedett a lépcsőket illetően. Valljuk meg, a sok variáció lefedett majd' minden lehetőséget, és persze ki is zárta a többit. Csak a harmadik lépcsős verzió jöhetett szóba. Nem volt rossz idő, csupán a hószitálásnak és a felhőknek köszönhetően tűntek szem elől a srácok. Volt elegendő oxigénjük és az elmondások alapján dinamikusan haladtak felfelé. Hoyland szerint Mallory túljutott a második lépcsőn, és egyedül ment tovább a harmadik felé. Ha ez így van, és ma ennek van a legnagyobb valószínűsége, akkor George Mallory az Everest első megmászója. Ahhoz, hogy ez hivatalos legyen, kéne egy Kodak.

A hegymászó világ reflektálását talán kimeríti Chris Bonington gondolata:
"If we accept the fact that they were above the Second Step, they would have seemed to be incredibly close to the summit of Everest and I think at that stage something takes hold of most climbers... And I think therefore taking all those circumstances in view... I think it is quite conceivable that they did go for the summit... I certainly would love to think that they actually reached the summit of Everest."

Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani, amit Edmund Hillary nyilatkozott, miszerint a sikeres csúcstámadás a visszaérkezés után ér véget. Felfelé csupán az út egyik felét tesszük meg... Mindezt csak azért írtam le, mert indokolatlanul kevesen foglalkoznak ezzel idehaza. Nem kívántam minden részletre kitérni, de a linkek válaszokkal szolgálnak számos kérdésre.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát, Hillary azért kicsit magának dolgozik az utolsó belinkelt nyilatkozatban :/. Mondjuk az tény, hogy az USA-t sem a vikingek tették világhatalommá, de akkor is...