bakancs "húgyér'-szarér'"

Kám a 8-as út mentén fekszik, jobbra is, meg balra is, de leginkább tényleg jobbra (Veszprém felől). Ennek dacára ami minket érdekel, nyilván a baloldalon van. A Jókai utcát megtalálni nem a legkönyebb dolgok egyike, annak dacára, hogy a településen, úgy vélem, 10 alatt limitált az utcák száma. A lényeg, hogy Veszprém felől megközelítve nem szabad belerohanni a 87-esbe Szombathely irányába, hanem maradjunk csak további 3 másodpercet a 8-ason. Hogy aztán balra, fel a dombra, át a TSZ-épületeket idéző, traktorok szegélyezte mezőgazdasági birtokot kettévágó útcsíkon. És már ott is vagyunk.

Itt egzisztál a Lukas Meindl GmbH & Co.KG helyi alegysége. A cipők talpát ideszállítják, a felső részt pedig helyben készítik. Kaptunk egy fülest, hogy érdemes "házhoz menni", mert gyár mellett rögtönzött boltban sokkal olcsóbban beszerezhetők a méltán híres túrabakancsok, mint bárhol máshol. Bepróbáltuk, bejött. A Meindl-ről azt érdemes tudni, hogy a mostani cipők a 11. generációt képviselik a többszázéves gyár történetében. Aki elkezd túrázni, idővel találkozik vmelyikkel. Aztán többé nem hajlandó mást a lábára húzni. Állítólag.

Mit lehet kapni Kámon? Hiányos a kollekció, jómagam B- és B/C-kategóriás bakancsokat néztem, az én méretemben (43) durván 6-7 közül lehetett választani. (A, A/B, B, B/C, C, D kategóriák léteznek - míg a B-t trekkingre, a B/C-t hegyi-trekkingre ajánlják, addig a C-t a klasszikus hegymászáshoz, a D-t pedig az ultimate csoportba sorolhatjuk.) Vannak zsír új darabok, jóval bolti ár alatt, 10-15 rongyos differencia általánosnak mondható, kaphatóak új, de kisebb esztétikai hibával bíró bakancsok, ez további 8-10 rongyot lefarag az árból, a használhatósága ugyanakkor nem csorbul (és aki tudja, mekkora rész látszik ki egy bakancsból a kamásli alól, az sejti, hogy nem a vastaglépővel fogunk divatbemutatón feszíteni), valamint vannak használt bakancsok is, amelyek 90%-a teljesen alkalmas további használatra. Ez utóbbiak méretenként vannak különválogatva, párosítva, túrkáló jelleggel elhelyezve. Messzebbről érkezőknek mindenképp érdemes telefonálni (94/575-470) az aktuális készletet illetően. Nyitvatartás, egyéb infó, pár kép itt, vásárlás, majd túra kapcsán örömködés itt.

Az árakról. Végül egy új Air Revolution 2.0-át szereztem be, kevesebb mint féláron, 26 rongyba fájt. A szintén új, B/C-s Lhotse 40 rugót kóstált. Sajnálom is, hogy legközelebb valószínűleg már merevebb C-kategóriásra lesz szükségem, kihagyva ezzel a Lhotse-t. Ennél magasabb áron nem igazán láttunk bakancsot. A használtak között viszont még olcsóbban lehetett válogatni. Például egy remek állapotban lévő narancsszínű Alta Via-t 14560-ra tartottak. Vagy 56 €-ra, gyors fejszámolás után kiderül, hogy itt az €-t nem a lehúzás végett fogadják el. Bankkártyával sajnos még nem lehet fizetni. Végülis Tuvokkal mindketten a Gore-Tex technológiára voksoltunk. Többen is sírták, hogy a bőrrel talán több a probléma, esetenként hamarabb beázik. Azt hiszem, csak szimplán le kell kezelni, és akkor elkerülhető minden gebasz. Viszont a Gore-Tex jobban "lélegzik", amellett, hogy teljesen vízbiztos. Atomtámadás ellen egyik sem véd, de ez utóbbi legalább a vízbűl vonja ki a zoxigént.

Amennyiben Veszprém felé haladunk tova a frissen szerzett bakancsunkkal, túracipőnkkel, érdemes betérni a Jánosháza utáni Dabrókai csárdába, kifogástalan ételekkel lakhatunk jól kétezerért koponyánként. Ha pedig időnk, pénztárcánk engedi, talán a somlói juhfark palackokat is érdemes betárazni.

A quo vadis kérdésre adható jó válaszok közül az egyik: Kám felé. Hiszen Kám nem csak egy település, hanem egy életérzés. A túrázók kánaánja, az átlagos kilátás dacára. Térségimázs 2007. És a Jeli Arborétumról még csak nem is beszéltünk.