bácsi

Ha van cirka fél millánk, érdemes ellátogatni a kanadai Brit Kolumbiában található Barkerville-be. 19. századi autentikus környezet, az aranyláz időszakát idéző házikók, beöltözött emberek és közlekedési eszközök. Apropó aranyláz: a hangulat beteljesedéséhez elengedhetetlen, hogy a túristák is kipróbálják magukat az aranymosás terén.

Erről mesélt nekünk egy bácsi, akivel a Séd partján, mintegy lábáztatás közben elegyedtünk beszélgetésbe. Ő már két ízben is járt Kanadában, többek között az említett hely volt számára a legmegfogóbb. Az egyórás - néhány kérdésünkkel megtűzdelt - története is így kezdődött:

"Mit csináltok itt srácok? Tán aranyat mostok?"

Naivságomat kinőve a mindenható neten utánanéztem az általa elmondott információk valóságtartalmának, már amelyeknek utána lehetett, és mind helytállónak bizonyult. Korábbi városi legendák bizonyították; jobb, ha az ember gyanakszik.
Ezúttal azonban szóvirágokkal gazdagon illusztrált történetet kaptunk a helyi indián rendfenntartókról; kocsmákról; nevezetességekről, a Tu-154 és a 747-es Boeing közötti mámorosan észlelhető különbségről; a mámor kapcsán a Napolen konyakról, amelyre egy ilyen hosszú repülőút alatt csupán akkor nincs szükség, ha helyette whiskey-t iszogatunk; a rugóskésről, ami innen lekaszálná a közeledő biciklist, ezért aztán igen erőteljesen fegyvernek minősíthető, még ha csak (!) 40 dollárba is került anno; no meg persze az aranymosásról, szuvenírekről. Összességében kétszer hat hónapnyi emlékről.

Jó volt hallgatni, hogy valaki legalább akkora átéléssel mesél egy utazásáról, mint én szoktam:)